Új munkahely választás előtt érdemes több szempontot is mérlegelnünk: mi a váltási szándékunk legfőbb oka, mire keresünk más/jobb megoldást, milyen feladatokat szeretnénk végezni, milyen fejlődési lehetőséget keresünk, milyen foglalkoztatási formában, illetve hogy tanácsadói vagy vállalati oldalon szeretnénk dolgozni. Utóbbiak közül hogyan válasszuk ki a számunkra ideális opciót? Miként befolyásolhatja a döntésünket az új KATA törvény? Többek között ezekről kérdeztük Janovszki Zsoltot, agilis tanácsadó szakembert, aki 17 éve alapította meg az első önálló tanácsadó cégét.  

Alapvetően miben tér el egy agilis szerepkör vállalati és tanácsadói oldalon? 

“A szerepkör igazából semmiben nem tér el, viszont az, hogy mit tudsz elérni az adott szerepkörben, milyen változást tudsz a szervezetben kezdeményezni, majd végrehajtani, abban óriási különbségek vannak” - mondja Janovszki Zsolt, a RI Consulting társalapítója - “A vállalati alkalmazottnak főnöke van, míg a tanácsadónak szponzora. A vállalati alkalmazottnak sokkal inkább el kell fogadnia a már előre meghatározott kereteket, míg a tanácsadót jó esetben pont ezek feszegetésével szokták megbízni. Lyssa Adkins agilis coach Coaching Agile Teams című könyvében lehet azt olvasni, hogy az agilis csapatok vezetéséhez három dologra van szükség: szeretet, együttérzés és megalkuvást nem ismerés. Ezt egy vállalati alkalmazott nagyon kevés esetben tudja véghezvinni, mert sokkal kisebb a szabadsága és az önállósága a szervezeten belül, mint egy külsős tanácsadónak.” 

Szakmai fejlődési utak szempontjából is jelentős eltérés van? 

Egy, a Business Agility Institute által végzett kutatásból kiderül, hogy a vállalkozó és szabadúszó coachok átlagosan három vagy több napot töltenek havonta továbbképzéssel. Ugyanez az idő az alkalmazottként dolgozó coachok esetében kevesebb, mint két nap. 

A fenti eredmény ellentmond annak a feltételezésnek, hogy az alkalmazottaknak nagyobb lehetőségük van a szakmai fejlődésre időt fordítani, amit Zsolt is alátámaszt - “Természetesen vannak olyan nagy cégek, ahol remek környezetet biztosítanak a személyes fejlődésre, ám ezeknek a száma nagyon csekély és az ott elérhető fejlődésnek általában egyetlen célja van: az, hogy a munkavállaló az adott szervezetet jobban és hatékonyabban tudja segíteni. Ezáltal az alkalmazott megtanul jól bevált technikákat, eszközöket, amik abban az adott szervezetben jól működtek, de nem kap rá esélyt, hogy fel tudja mérni, hogy a tudása máshol mennyire kamatoztatható. Ezzel szemben a külsős tanácsadó minél több különböző cégnél visz végig egy projektet, annál szélesebb körben validált tudásra tesz szert, hiszen mindenhol más gyakorlatot kell bevezetnie.” 

A tanácsadói szférában mik a gyakoribb  pro-k és kontrák a munkavállalói lét és a külsős szakember között? 

A biztonság faktor: A két foglalkoztatási típus közötti egyik legnagyobb különbség a biztonság, hiszen a munkavállalónak fix helye van egy adott szervezetben, míg a szabadúszó az egyes projekteket különböző csatornák segítségével szerzi meg. A következő legvalószínűbb munkatalálási csatornák, összhangban vannak a foglalkoztatási típusokkal: tanácsadók (megbízással) az értékesítési csapatukon keresztül, alkalmazottak nyilvános állásbörzéken keresztül, illetve közvetítő ügynökségeken keresztül. Az olyan kapcsolódási csatornák, mint a RI pedig biztosítják, hogy a tanácsadók a megfelelő, számukra legkielégítőbb projekteket kapják.  

A változatosság faktor: Mint általában minden szakmában, a tanácsadói lét esetében is sokkal változatosabbak egy szabadúszó szakember mindennapjai, mint egy munkavállalóé. Amellett, hogy egy rendes tanácsadó cégen keresztül a külsős tanácsadó csak olyan projekteket vállal el, amiket tényleg szívesen csinál és nem kényszeríthetnek rá olyan projekteket, amelyek iránt egyáltalán nem érez elköteleződést, a projektek változatossága is színesíti a munkanapjait. Ahogy már korábban is írtuk a cikkben, mivel a szabadúszó tanácsadónak mindenhol más gyakorlatot kell kidolgoznia,elsajátítania ezért egy állandó szakmai frissesség jellemzi a munkáját. 

A fizetés faktor: Eltér a két forma jövedelemszintje és jellemzően két működéssel találkozunk. Az egyik, amikor a munkavállalóként heti 5 munkanappal megkereshető összeget heti 3-4 munkanappal éri el a tanácsadó és a fennmaradó időt saját maga fejlesztésére, a családjára, esetleg a hobbijára fordítja. A másik, amikor a munkavállalói léthez hasonló lekötöttséggel (heti 5 munkanappal) magasabb jövedelemszintet ér el. Egyéni preferencia és erősen élethelyzet függő, hogy kinek mi fontosabb aktuálisan az életében és a tanácsadói működés megadja ezt a fajta rugalmasságot, hogy ennek megfelelően alakítsuk. “Nekem személy szerint ez nagyon fontos volt, amikor vállalkozó tanácsadó lettem és a mostani cégeimben is kiemelten kezelem ezt a témát, mert egy túlhajtott agilis tanácsadó, aki nem kiegyensúlyozott és boldog, nem fog tudni megfelelően teljesíteni, ami vagy azt vonzza maga után, hogy több munkaórát kell az adott projektbe fektetni, vagy a megrendelő lesz elégedetlen.” - mondja Zsolt, aki több, mint tíz éve dolgozik külsős tanácsadóként olyan cégeknek, mint a Wizzair, az EGISés az NN Biztosító.  

A tanácsadó cégek gyakran alvállalkozóként kapcsolódnak a szakembereikkel. Ez mit jelent pontosan és mivel jár? 

Ha egy szakember alvállalkozóként kapcsolódik egy tanácsadó céghez, az a gyakorlatban azt jelenti, hogy megbízási szerződés köti össze őket a munkaszerződés helyett. A szakember egyéni preferenciáinak megfelelően különböző módon kapcsolódhat: egyéni vállalkozóként vagy akár kft-n keresztül is. Ebben az esetben a Munka Törvénykönyve helyett a Polgári Törvénykönyv adja az együttműködés alapját. Az alvállalkozóként kapcsolódó szakemberek saját munkaeszközzel dolgoznak, nagyobb önállósággal.  

Hogyan változtatta meg/volt hatással az új KATA törvény erre? 

„Az új KATA törvény életbe lépése természetesen a tanácsadói szektort is érinti. Idő kell még ahhoz, hogy a hosszabb távú hatásait lássuk, természetesen mindenki keresi az új megoldásokat. Mi a saját csapatunk részére segítséget nyújtottunk, hogy KATA helyett milyen adózási formákat lehet választani, ez nyilván egyéni preferencia kérdése. Emellett éltünk a kompenzáció eszközével is és sikerült egy olyan kombinációt kialakítani, amivel a csapattagok elégedettek és az együttműködések változatlanul mennek.” – mondja Zsolt.  

Mit érdemes mérlegelni annak, aki tanácsadói oldalra váltana? 

„A tanácsadói létforma egy izgalmas és változatos szakmai lehetőség. Ugyanazon időtávon többet lehet szakmailag fejlődni, mint egy munkavállalói pozícióban, hiszen többféle ügyféllel, helyzettel, kihívással, csapattal találkozik az ember. Természetesen nem hetente változnak a projektek, de egy 3 éves időtávon biztosan igazolódik a képlet.” – mondja Zsolt - „Aki az állandóságot, a jól bejáratott csapásvonalak szerinti működést/működtetést szereti, az hosszabb távon nem biztos, hogy komfortosan fogja magát érezni a tanácsadói szerepkörben. Tanácsadóként nagyobb rugalmasságunk van abban, hogy milyen és mennyi munkát vállalunk, ez ugyanakkor nagyobb fegyelmet, tervezést és odafigyelést igényel, főleg ha szabadúszóként dolgozunk. Ezt lehet kiküszöbölni azzal, ha valamelyik tanácsadó cég partnereként dolgozunk, hiszen ez esetben a munkát nem nekünk kell felhajtani. Ráadásul egy erős szakmai közösséget/hátteret is kapunk, hiszen hasonló szakemberek kapcsolódnak össze tanácsadó szakemberként. Nálunk, a RI Consultingnál a csapattagok kifejezetten ezt a fajta szakmaiságot tekintik az egyik legnagyobb értéknek. A mentorálási és képzési lehetőségeken túl mindig van kihez fordulni, az esetleges elakadásokat megbeszélni, vagy csak beszélgetni egy jót hozzáértő emberekkel.   

Janovszki Zsolt karrierjében már olyan cégek is megfordultak, mint a Wizzair, az EGIS, az NN, a BOSCH és az E.ON. Ám mindeközben a rockzenei pályán is felfelé ível a karrierje, hiszen nemrég választották be a Wall Of Sleep zenekarba, mint basszusgitárost. Habár az agilitás és a rockzene első hallásra két teljesen eltérő világnak tűnik, talán mégis van összefüggés. A kezdetekről, a motivációról, a zenei és az üzleti karrier egyensúlyáról kérdeztük Zsoltot, a rockzenész agilis szakembert.

 Hogyan kerültél a zene világába?

Klasszikusan. Kölcsön gitár, saját gitár, haverokkal zenélés. 14 évesen a születésnapomon volt az első koncertem, rettenetes lehetett. A kezdeti években számos diákzenekarban gitároztam, énekeltem. Az első profibb zenekarom a Rushing Snails volt 17 éves koromban, itt már együtt zenéltem ma is jól ismert zenészekkel, Bátky Zoltánnal és Kékkői Zalánnal. BZ dobosként erősítette a zenekart, én az énekes voltam. Intenzíven képeztem az énekhangomat, aminek köszönhetően a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején profi énekesként dolgoztam, számos hanglemezen működtem közre. Ennek a korszaknak 2004-ben lett vége, mert el kellett döntenem azt, hogy dolgozni fogok, vagy énekelni.
Némileg váratlanul tíz éve újra elkezdtek keresni a korábbi rendezőim, volt is pár teltházas előadásom a Gödöllői Fiatal Művészekkel, de nyolc éve végleg hátraléptem egyet, és a basszusgitár felé fordultam. Azóta is szenvedélyesen nyúzom ezt a hangszert.
A sors keze, hogy a napokban Füleki Sanyiék bevettek a 21 éve alapított, méltán elismert Wall Of Sleep zenekarba, így most BZ-vel ugyanúgy együtt zenélünk, mint régen, csak megcseréltük a szerepeket. Én ma már a ritmus szekcióban hangoskodom, Ő pedig énekel.  

Milyen fellépéseid és sikereid voltak énekesként?

A legnagyszerűbb sikereimet egyértelműen a színházi szerepek és a rockoperák koncertszerű előadásai jelentették, de volt szerencsém élőben énekelni az M1 reggeli című műsorában, amikor még több, mint egy millió ember nézte reggelente ezt az adást. Döntős voltam az Év Hangja című műsorban a TV2-n, ami a Kifutó után és a Megasztár előtt volt a tévés tehetségkutató főműsoridőben futtatott formátuma. Amikor Sárospatakon a várnál 3500 ember várja hogy felcsendüljön Simon dala a Jézus Krisztus Szupersztárból, miközben a 90 fős stáb egy emberként dolgozik, hogy te sztár legyél… Felemelő, és nagyon felelősségteljes dolog. 

Miért hagytad ott az éneklést?

Amikor eldöntöttem, hogy nem a zenélésből fogok megélni, hátrébb kellett lépnem. Az éneklés nemcsak egy hobby vagy egyes esetekben munka, amire időt kell szánni, hanem egy életforma, amit vagy 100 százalékosan csinál az ember vagy sehogy. Ahogy korábban mondtam: ez felelősség. Felelős vagy az egész stábért, a színésztársaidért, meg persze a rendező is örül, ha a topon vagy. Mivel ezt a felelősséget nem lehet félvállról venni, ezért amikor komolyra fordult a szakmai karrierem, meghoztam a nehéz döntést, miszerint profi szinten abbahagyom az éneklést és teljes erővel a vállalkozásaimra fókuszálok. Hiszem azt, ahogy a zenélésben, a vállalkozásban is csak teljes szívvel és erőbedobással lehet igazi sikereket elérni. 

Hogyan indult az üzleti karriered, mikor léptél az agilitás mezejére?

A karrieremet egy szoftverfejlesztő cégnél kezdtem, mint térinformatikus mérnök. Egy nap az általam vezetett projektben az ügyféllel közösen egy komoly hiányosságot fedeztünk fel, ami meggátolta a projekt sikeres zárását. Akkor még nagyon a karrierem kezdetén voltam, a húszas éveimben és szentül meg voltam győződve, hogy a projekt tökéletesen meg van tervezve. A főnökeim is elhitték, a megrendelő is elhitte, ráadásul a magam szemszögéből teljesen igazat is mondtam. Tapasztalatlan voltam, bátor, innovatív, de egyben végtelenül naív is. Amikor rengeteg kísérletezés és átdolgozott éjszaka után előálltunk a megoldással, odafordultam az akkori legokosabb szoftverfejlesztő ismerősömhöz és megkérdeztem tőle, hogy hogyan lehet örökre elkerülni azt, hogy mégegyszer ilyen bizonytalan helyzet alakuljon ki. Erre ő azt felelte, hogy a megoldás az agilis követelményspecifikáció. Azt nem tudtam, hogy mi fán terem az agilis követelményspecifikáció, azt viszont igen, hogy mindegy, én meg akarom tanulni. Szó szót követetett, megalapítottuk az agilitás.hu-t. Mindez 2006-ban volt, immár 16 éve. Azóta több tucat céget transzformáltam, rengeteg agilis projektben adtam tanácsokat, és jó néhány száz embert képeztem az agilis gondolkodásra. Mitagadás: véremmé vált az agilitás és vele együtt az értékvezérelt gondolkodás. 

Mikor alapítottad a mostani cégedet és mi ennek a háttértörténete?

Alapítótársammal, Rolanddal 2019-ben léptünk először kapcsolatba. Roland akkor az egyik legnagyobb hazai közműcégnek, az E.ON-nak volt a transzformációs vezetője, amikor egyik nap ráírtam Linkedin-en és egy jó hosszú monológban összefoglaltam, hogy szerintem mit nem csinálnak jól a projektekben. Rolanddal ekkor már látásból ismertük egymást, de még soha nem beszélgettünk személyesen. Egy hét múlva egymással szemben ültünk és egy egy órás kávézás után rájöttünk, hogy az alapértékeink olyan közel vannak egymáshoz, hogy kikerülhetetlen volt a találkozásunk. Azért tudunk együttműködni ilyen jól, mert olyanok vagyunk, mint a jin és jang. Én vagyok a kockázatkereső, aki bármit be mer vállalni, míg Roland hozza azt a kommunikációs képességet, mellyel a nagyvállalatok felsővezetőit meg lehet győzni, hogy az egyetlen esélyük az igazi versenyképességre, az az agilitásra való átállás. 2020-ban megalapítottuk a RI Consultingot, amiben ma már több, mint 30 szakember dolgozik. 

Manapság nagyon sokan hallottak már az agilis szervezeti és üzleti kultúráról, de gyakran nem tudják, hogy mit is jelent pontosan. Számodra mit jelent az agilis módszertan?

Az agilis módszertan nagyon egyszerűen fogalmazva három dolgot ad: az egyszerűsítés módszerével csökkenti az átfutási időt, így növeli a profitot, megteremti a gyorsabb reagálás képességét, és boldoggá teszi a munkavállalókat a belső motiváció felszabadításával, legyen szó nagyvállalatról vagy egy éppen induló startupról. És legyünk őszinték: a mai világban ezeknél az értékeknél nincsen fontosabb. Egy vállalatnak ma már úgy kell a környezet változásaira reagálni, hogy ezt a gyorsan és munkavállalóbarátan tegye. Ezzel az értékalapú hozzáállással volt olyan projekt, ahol a tervezett két éves projektidőt kilenc hónapra redukáltuk, ami egy nagyon erős piaci pozíciót és versenyelőnyt adott a cégnek. Ez az eredmény pontosan leírja az agilitás lényegét, hiszen az agilis akkor sikeres, ha sikerül sokkal jobbat kihozni a projektből, és magunkból, mint amit el tudunk képzelni. Nekem már húsz éve minden projektben ez a célom, az elmúlt 16 évben pedig meg is tanultam, hogy hogyan kell mindezt elérni..

Ez kicsit összefügg a mostani zenészi pályáddal is, ami egy elég erős fordulatot vett nem? 

Abszolút! Amikor megtudtam, hogy a Wall Of Sleep zenekar, ahol a BZ is énekel basszusgitárost keres rögtön az jutott eszembe, hogy ez a egy csodálatos lehetőség arra, hogy a saját magánéletemben is megéljem az agilitást. Amikor nyolc éve elkezdtem basszusgitározni a zenésztársaim, akik már akkor is ismertek, amikor énekesként léptem fel sosem tekintettek rám igazi basszusgitárosként, csupán egy olyan énekes voltam nekik, aki hobbyból elkezdett gitározni. Viszont nekem ez a “hobby”, mivel komolyan gondoltam, nagyon kemény munkát jelentett minden nap több órás gyakorlásokkal a teljes kimerülésig. A meghallgatáson pedig igazi kihívás elé állítottak, hiszen Ozzy Osbourne Bark at the Moon dalát kellett eljátszani, amibe tapasztalt zenészeknek is néha beletörik a bicskája. Végül többek között ezt a dalt is olyan minőségben sikerült eljátszanom, hogy a jövőben már a zenekar új basszusgitárosaként állhatok a színpadon. Ez az eredmény csak megerősített abban, hogy ha hagyjuk, hogy a vágyaink vezessenek minket, nem hagyjuk befolyásolni magunkat a negatív hangoktól, és nem csak szeretnénk, hanem akarunk is valamit elérni, az menni fog. Lehetünk akárhol, akárhány évesek, akármilyen nézetekkel ha egészség van, elég szorgalmasak és kitartóak vagyunk, akkor a vágyaink be fognak teljesülni és minden úgy fog történni, ahogy történnie kell. 

Hogyan fogod összeegyeztetni a zenélést és az üzleti karrieredet?

A RI Consultingban egy olyan profi csapatot építünk, ahol a kollégák elkötelezettsége lehetővé teszi, hogy megtaláljam az egyensúlyt a két életem között, miközben a családomra és egyéb elfoglaltságokra is jut időm. Jelenleg úgy érzem, hogy a zenei karrieremben az a legfőbb célom, hogy minden koncert után, beleértve az április 8-ait is, ami a Robotban lesz, az énekes úgy jöjjön le a színpadról, hogy elégedett legyen azzal, hogy én voltam a basszusgitáros. Az üzleti karrieremben a céljaim változatlanok: boldogabb és elégedettebb munkavállalókat szeretnék. Mindez természetesen az ügyfeleimre és a RI tágabb közösségének gerincét adó kollégáimra is vontakozik. 

Fenntarthatóság, küzdelem és jövő. A globális klímaválság csúcsán elkezdődött a rovaripar forradalma. A rovarevés nem újkeletű, hiszen már az ókorban élt a szokása, de a modern európai ember még csak ismerkedik a tücsökliszt és a rovarhamburger gondolatával. Milyen kedvező hatásai vannak a rovarok termesztésének? Mely rovarok kerülhetnek a tányérunkra? Többek között ezekről kérdeztük Aszalai Sándort, a Grinsect ügyvezetőjét.

A rovarliszt termesztésének milyen kedvező környezeti hatásai vannak?

A rovarliszt ökológiai lábnyoma sokkal kisebb, mint bármely más takarmánynövényé, hiszen kevesebb az üvegházhatású gázok kibocsátása és kisebb a termesztéshez szükséges földterület. Míg egy négyzetméternyi területen másfél kilogramm rovarliszt állítható elő naponta, addig ugyanennyi földterület mindössze 0,537 kilogrammnyi búza előállítására elég évente. A szükséges vízmennyiség is töredéke a többi takarmánynövénynél használt vízmennyiségnek. A rovarlisztek termesztésével csökkenthető a túlhalászás mértéke, mivel a halliszt teljes egészében helyettesíthető rovarliszttel, illetve ez a megoldás a szójatermeléshez köthető erdőirtást is mérsékelhetné. 

Milyen rovarokat érint az új uniós jogszabály? Kerülhet rovarliszt a tányérunkra?

Habár az új uniós jogszabály csak a lisztkukac esetében engedélyezi az emberi fogyasztásra való termelést, mégis fényes jövőt jelent a rovaripar számára. A Grinsect a hét takarmányozási célra engedélyezett rovarfaj közül a katonaléggyel foglalkozik, amit jelenleg emberi fogyasztásra még nem termesztenek, de azt gondolom, hogy a hét faj közül a közeljövőben még többet fognak élelmiszeripari célokra engedélyezni. Világszinten egyébként kétezer ehető rovarfajt tartanak számon. 

Miért pont a katonalégy?

A katonalégy növekszik a leggyorsabban és megy keresztül a biokonverziós folyamaton, ami azt jelenti, hogy a rovarok a már felhasználhatatlan melléktermékből állati eredetű fehérjét készítenek. A katonalégy tudja a legszélesebb körben átalakítani a takarmányozás során megmaradt mellékterméket, illetve egy-egy rovar felnevelése is rövidebb időt vesz igénybe - míg egy lisztkukac felnevelése negyvenöt nap, addig egy katonalégyé csak tizenöt nap. Éppen ezért egységnyi területen sokkal több katonalegyet lehet felnevelni, mint bármely más engedélyezett faj esetében. 

Milyen kulturális nehézségek lehetnek?

Az egyik legnagyobb akadály az a hozzáállás, miszerint az európai ember nem eszik rovart, aminek történelme van, hiszen ez elmúlt pár száz évet megfigyelve az európai kultúrában tényleg nincsen jelen a rovarevés, de a távolabbi történelem során az európai kultúrában is bevett szokás volt. 

“Először Arisztotelész említi, aki még arra is felhívta a figyelmet, hogy a nőstény kabóca a benne lévő tojások miatt ízletesebb, mint a hím. De a római Plinius is írt egy római lakomák csemegéjének számító rovarfogásról. A vallási tradíciókban is megjelenik, Mózes harmadik könyve például megengedő bizonyos fajtákkal szemben, de iszlám és zsidó szövegek alapján is elfogadott étel volt a rovar, elsősorban a sáska. A modern rovartudomány atyja, Ulisse Aldrovandus már 1602-ben írja, hogy a Távol-Keleten fontos tápanyagforrás a rovar, nyugaton mégis csak a tizenkilencedik században válik ismertté ez a szokás” - olvashatjuk egy korábbi tájékoztató cikkben. 

A rovarfogyasztás régebben a szegénységgel függött össze, ami megakadályozta, hogy a rovarevés hagyománya olyan szinten elterjedjen, mint Ázsiában és a világ más részein, ahol közel kétmilliárd ember fogyaszt a mindennapokban rovart. Hasonló változás történt a garnéla fogyasztásában is. Harminc évvel ezelőtt szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy észak-európai garnélát egyen, míg ma az egyik legkedveltebb tengeri étel, amit a luxus szállodák étlapján is megtalálhatunk. 

Miért kulcsfontosságú a rovaripar Európa számára?

Az Európai Unió nettó fehérjeimportőr - évente csaknem harminc millió tonna szóját importál Amerikából - mind a takarmányozási célú fehérjék esetében, mind pedig az emberi fogyasztásra használatos fehérjék terén. A fehérjekitettséget az Unió szeretné csökkenteni, hogy kevésbé függjön a nemzetközi szereplőktől és az exportpiacoktól. 

“A 2019-ben kiadott Fehérje Terv kitér arra, miszerint kiemelt szerepet kaphatnak a fehérjenövényekre vonatkozó kutatási és innovációs programok, így törekedve az európai fehérjeimport csökkentésére” - olvashatjuk egy korábbi cikkben. 

Mi a Grinsect és miért egyedülálló Magyarországon?

A Grinsect a fekete katonalégy tenyésztésével, takarmányozási célú feldolgozásával foglalkozik. Egy olyan alternatív megoldást nyújtunk a melléktermék feldolgozására és a takarmány előállítására, ami hozzájárul a fenntartható gazdálkodáshoz. Az alapítók Bartha Gergely, Szemán Szonja, Könyves Nikolett, Aszalai Sándor már a Grinsect megalakulása előtt is egymástól függetlenül gondolkodtak a rovartermesztésen - volt, aki takarmányozási oldalról vizsgálta, volt, akit élelmiszeroldalról fogott meg a téma, és volt, aki az üzleti lehetőséget látta meg benne. 

Habár elsőre szokatlannak tűnhet a rovarlisztes sütemény és a rovarfehérjés energiaszelet, de ha az elkövetkezendő generációk jövőjére gondolunk, akkor minden változás, ami pozitívan hat a környezetre egy megoldást jelenthet a globális klímaválságra. 

Miért fogyassz rovarlisztet, ha van rá lehetőséged? 

• csökkentheted az ökológiai lábnyomod, így a globális klímaváltozást is
• megmentheted a vizeket a túlhalászattól és az erdőket az irtástól
• nem érezhető semmilyen mellékíz
• könnyen emészthető fehérje

Vágyunk az olyan helyekre, ahol bűnözők, gyilkosok, rablók, haramiák töltötték büntetésüket, ahol terrortámadások voltak, és ahol a háború szele söpört végig. Turizmusbiztonság címmel egy hiánypótló és aktuális könyv jelent meg. Az erőt próbáló kutatás részleteiről, a dark turizmusról és a koronavírus utáni utazásról Michalkó Gáborral, a Budapesti Corvinus Egyetem professzorával beszélgettünk. 

A kutatásról röviden:

A Turizmusbiztonság Államtudományi Műhely 2017-ben jött létre és éppen idén, 2020-ban jelent meg az első kézzelfogható eredménytermék. A hároméves kutatás során a projektben résztvevő szakemberek mindegyike kapott egy-egy számára releváns témát, amit a szakirodalom, a statisztikai adatok és az esettanulmányok megvizsgálásával kellett feldolgoznia. A műhelymunka eredménye egy 30 fejezetes hiánypótló könyv, amely Magyarországon elsőként rendszerezi a turizmus és a biztonság kapcsolatának legfontosabb témaköreit. A könyv online is elérhető.

Mi alapján választanak az emberek utazási célpontot?  Érzelmek vagy statisztikai adatok számítanak?

Úti cél választásánál a legtöbb esetben a barátok, ismerősök véleménye és a korábbi tapasztalatok a döntőek. Az utazók a tervezésnél általában ezt gondolják:

 ”A desztinációnak maradéktalanul garantálnia kell a biztonságot, hiszen az ő érdekük, hogy én, mint turista odamenjek.”. 

A biztonság soha nem lesz vonzerő. A legfontosabb a szubjektív biztonság, az érzés, hogy biztonságban vagyunk. Erre remek példa Szicília és Mexikó. Annak ellenére, hogy komoly rizikófaktorokkal rendelkeznek, a legkedveltebb úticélok rangsorának elején állnak. 

Mit jelent, és hogyan hat ránk a szájpropaganda?

Az interneten található turisztikai oldalak, szálláskereső portálok, reklámok továbbra is befolyásolják az emberek döntését, de a közösségi média elterjedése óta egyre nagyobb teret kap a szájpropaganda. Ez azt jelenti, hogy a rokonok, barátok, ismerősök akár közvetlenül, akár a közösségi médián, vagy a telefonon keresztül nagyon erősen tudnak ránk hatni. A turizmus esetében nagyon érdekes és fontos jellemző a szájpropaganda. Egy-egy vélemény, tapasztalat úgy terjedhet el az interneten, mint egy vírus. 

Az utazók is lerombolhatják egy turisztikai hely biztonságát?

Az utazás minden esetben valamilyen kockázat magunkra vállalása, de az utazás alatt sokan túl nagy kockázatot vállalnak. Az izgalom kedvéért, a következményeket nem mérlegelve, a turisták olyan dolgokat is megtesznek egy ismeretlen helyen, amit otthon nem tennének meg. Kihalt sikátorban sétálgatnak éjjelente, átlépik a sebességkorlátozást, kábítószert vásárolnak, prostitúcióban vesznek részt, mert úgy gondolják, hogy a turistákat nem büntetik. Ezek a kisebb-nagyobb kihágások mind hozzájárulhatnak az adott hely biztonságának romlásához. 

Mit jelent a dark turizmus, és miért vágynak az emberek veszélyes helyekre?

Közel két évtizede alakult ki ez a kifejezés. Az emberek szeretnek borzongani, veszélyes helyekre utazni, kockáztatni és katasztrófa sújtotta helyeket meglátogatni. Az ilyenkor felmerülő gondolat: 

“De jó, hogy nem velem történt”

- biztonságérzetet is ad. Ekkor önmagunkat is szembesítjük a régi tettekkel (World Trade Center), hibákkal (Auschwitz) vagy éppen a természet erejével (Pompei). 

Sokszor olyan helyekre megyünk, ahova valamilyen családi kötődés vonz minket: második világháborús hely, amiről nagyapánk mesélt, egy terrortámadás helyszíne, ami a barátunkat testközelből érintette. Szeretünk szembesülni a borzalmakkal és a kockázatokkal anélkül, hogy valóban meg is élnénk őket. 

Miért tartotta fontosnak ezt a témát?

Az utazás olyan létformává vált, amely mindenki szabadidejének jelentős részét kitölti. A jelenlegi válsághelyzetben még jobban érezzük, hogy mennyire fontos az utazás. Eddig ezt a témát rendkívül szűk körűen kezelték mind magyarországi, mind pedig nemzetközi szinten. Néhány kutató eszmélt csak rá, nem is olyan régen, hogy a turistákat számos veszély fenyegetheti, amiket elsősorban a lopásokon, jogsértéseken, kisebb bűncselekményeken keresztül lehet megfogni. A témához való hozzáállás akkor változott meg, mikor különböző kutatók, valamint rendészeti és határőrizeti szakemberek leültek erről beszélgetni. 

Ön szerint hogyan fognak megváltozni a turisztikai szokások a koronavírus után?

A turizmus egy reziliens ágazat, ha valamilyen kár, katasztrófa éri, visszahúzódik, viszont ha ez elmúlik, újult erővel fog visszatérni. Amint el fog múlni a félelem – például, ha biztosítják az oltóanyagot –, akkor az emberek utazni fognak. Az utazás egy létforma. Az utazás a részünkké vált. 

A könyv azért nagyon fontos, mert lehetőséget teremt az oktatás, a kutatás, az üzleti élet és az államigazgatás együttműködésére, ami eddig nem volt lehetséges. Akár egy leendő szak is létrejöhet a műhely  talaján. A célunk, hogy a biztonságipar nagyobb hangsúlyt kapjon és felvirágozzon. 

A Szilícium-völgyről elsőként a garázsokban megszülető olyan óriási mamutcégek jutnak eszünkbe, mint az Apple, a Microsoft, a Google és a Facebook. De vajon hogyan alakult ki egy kopár síkságból a világ high-tech fellegvára? Mi köze van a NASA-nak és az amerikai hadseregnek az oktatásfejlesztéshez? És miért éppen Szilícium-völgy lett a neve?

Westernfilmből technológiai parkokig

A ma már technológiai parkokkal, ipari központokkal és a legmodernebb irodákkal zsúfolt 40 négyzetkilométer nem nézett ki így mindig. A 19. században a terület inkább hasonlított egy westernfilm díszleteire, mint egy high-tech völgyre.

Az amerikai ipari forradalom nyomán a keleti parton meggazdagodott vállalkozók az ország nyugati részén kezdtek el új lehetőségeket keresni. Leland Stanford is egy volt az iparbárók közül. A vasútépítésből meggazdagodott báró hitt az oktatás erejében, ezért tífuszban meghalt fia emlékére 1981-ben megalapította az egyetemet a család birtokán a Santa-Clara völgyben. Az egyetemet, ami ma is szinte az összes világrangsor élén ott van: a Stanfordot. Az egyetem új lendületet adott nemcsak a nyugati befektetéseknek, hanem az éles eszű fiatalok régióba vonzásának is. Az első jelentős befektetés a Stanford Egyetem vezetőjétől származott (nagyjából 500 dollár), aki Lee de Forest feltaláló vállalkozásába szállt be. A befektetés elérte célját: de Forest 1906-ban szabadalmaztatta a három elektródát tartalmazó elektroncsövet, amit az elektronikában erősítésre használnak.

Hét helyett egy alapító atya

A Stanfordra egyre több tehetséges és ambiciózus fiatal érkezett, hogy bepillantást nyerjen a keletinél jóval liberálisabb oktatásba. Így került az egyetemre Frederick Treman is, aki a Stanford elvégzése után PhD fokozatot szerzett a Massachusetts Institute of Technology-n. A völgybe visszatérve tanítani kezdett a Stanfordon, és 10 év alatt világszínvonalúvá fejlesztette az egyetem elektromérnöki karát. Az egyetlen kudarca az volt, hogy a legjobb végzős diákjai sorra hagyták ott a régiót, s mentek keletre, hogy egy ottani nagyvállalatot erősítsenek.

A diákok maradására tett erőfeszítései nyitott fülekre találtak. Az első sikere a William Hewlett és David Packard által megalapított Hewlett-Packard nevű vállalkozás volt, ami tényleg egy garázsban született meg. Treman lett a szilícium-völgyi vállalkozások legnagyobb támogatója, befektetője, ötletadója - éppen ezért tartják őt a Szilícium-völgy alapító atyjának. Az első nagy megbízást, aminek értéke 568 dollár volt, az akkor még jelentéktelen Disney Studiótól kapta a Hewlett-Packard cég. 

A sikereket látva a diákok sorra fogtak össze és alapítottak légiipari, elektronikai vállalkozásokat. Így vált a régió az első olyan vállalati hálózattá, ahol az alapítókat a közös oktatási múlt kötötte össze. A Stanford a globális munkaerő-utánpótlás szerves részévé vált, ezt a szerepet ma is tagadhatatlanul őrzi.

A hadsereg, mint a legnagyobb hajtóerő

Az amerikai hadsereg és a Szilícium-völgy kapcsolata még a 30-as években erősödött meg. A II. világháborúra való készülődés során az amerikai hadsereg egy megrendelés-sorozatot indított a Szilícium-völgy felé, de ha ez még nem lett volna elég, az amerikai állam elkezdte támogatni a leszerelt katonák továbbtanulását, így rengeteg tanuló is áramlott a régióba. A Stanfordra az 1848-49-es évben ezerrel többen jelentkeztek, mint az azt megelőzőben. Treman 1965-ben vonult vissza az egyetemi élettől, de előtte még megalapította a Stanford Ipari Parkot. 

Treman a parkot 1951-ben kezdte el építeni, ahol irodáknak, kutatólaboratóriumoknak kínált hosszú távú szerződéseket. A fejlesztések hatására 1958-ban ebben a parkban fejlesztették ki az integrált áramkört, ami végérvényesen feltette a völgyet Amerika ipari térképére. Az áramkörök később nagyban hozzájárultak a NASA tevékenységéhez is. Az amerikai állam, a hadsereg és a NASA képes voltak arra, amire egy átlagfogyasztó nem - célokat szabtak ki, amiket a régiónak teljesíteni kellett. Ez olyan fejlesztéseket, találmányokat “facsart” ki a régióból, amik végérvényesen is a high-tech szektor melegágyává tették a Szilícium-völgyet.

Miért pont Szilícium-völgy?

1963-ban már negyven cég 11.500 embernek adott munkát. A cégek több mint fele az elektronikában, a high-tech iparágban tevékenykedett. 1971-ben az Electronic News-ban jelent meg Don Hoefler cikke, amiben először hívják a régiót Szilícium-völgynek. A terület azóta is ezt a nevet viseli. Az 1970-es években alapították az Atarit, az Apple-t és az Oracle-t is. Míg a korai fázisban leginkább a hadsereget és a NASA-t szolgálta ki a régió, addig a 90-es évekre már a polgári fogyasztási cikkek kerültek többségbe, amit olyan nemzetközi vállalatok gyártottak, mint az eBay, a Paypal, a Google, a Facebook, az Uber és a Tesla. Az egyik legnagyobb lendületet az internet iránti kereslet jelentette, ami hamar világhírnevet hozott az egyetemekkel, fejlett kutatólaboratóriumokkal, irodákkal elárasztott negyven négyzetkilométeres területre. 

A Szilícium-völgyet gyakran hívják Szilikon-völgynek, ami egy téves megnevezés. Ennek oka, hogy a szilícium angol neve silicon, míg a magyarul szilikonnak nevezett anyagot angolul silicone-nak nevezik.

Láthatjuk, hogy az egyik napról a másikra multinacionális cégekké váló garázsvállalkozásoknak otthon adó környezet korántsem alakult ki könnyen. Komoly beruházások, oktatásfejlesztés, több milliárd értékű megrendelések és rengeteg kitartás kellett ahhoz, hogy egy új szellemiségű vállalati kultúra alakuljon ki, ami lehetővé tette, hogy a Szilícium-völgy a világ legmeghatározóbb high-tech régiója legyen. 

KARANTÉNBA ZÁRT ESKÜVŐK

Hogyan hatott a koronavírus az esküvőiparra?

 

Az elmúlt hónapokban szinte mindenkinek lett olyan ismerőse, akinek az esküvői terveit kettétörte a világban kialakult pandémia. Vannak, akiknek csak dátumot kellett módosítani, vannak, akik inkább úgy döntöttek, hogy eltörlik a nagy napjukat, míg a bevállalósabbak más lehetőségek után néztek. Hogyan hatott a vírus az esküvőiparra? Hogyan oldották meg egyes országokban a ceremóniák lebonyolítását, és mit tartogat a jövő? 

 

Írta: Belayane Najoua

A vírus előtti világban az esküvőipar egy recesszióbiztos iparágnak számított, hiszen az emberek még a bizonytalanabb időkben is házasodnak. Most mégis egy váratlan kihívással kellett szembenézniük az esküvőszervezőknek és az esküvőiparban érintett vállalkozásoknak, nem beszélve a menyasszonyokról, akik a foglalások kereszttüzébe kerültek. A házasulandó párnak pedig nemcsak az esküvő megtartásáról kellett döntenie, hanem a fontossági sorrendet is mérlegelniük kellett, mert a krízis miatt nagy valószínűséggel a ceremóniára szánt összegek is megcsappantak.

De mennyi az annyi?

Nemzetközi felmérések szerint évente nagyjából 300 billió dollár mozog az iparon belül. Nem is csoda, hiszen egy esküvő lebonyolításában rengeteg vállalkozás és szakember vesz részt a fotósoktól kezdve, a virágosokon keresztül, egészen a vendéglátóhelyekig. Ez a szám az elmúlt évek tapasztalatai szerint egyre csak nő. Míg 2014-ben egy esküvő átlagosan 29.800 dollárba került, a kiadások 2019-re már 33.900 dollárra (9.910.665 forint) emelkedtek. Egyébként ez az összeg egy nagyjából 120 fős vendéglistát és egy 5900 dolláros (1.724.865 forint) eljegyzési gyűrűt foglal magába.

Milyen változásokat hozott a koronavírus az esküvők világába?

Ahogy a karantén és a kijárási korlátozások egyre több országban elkezdődtek, úgy vesztették el az álompárok a reményt, hogy az előre eltervezett időpontban élhetik át életük nagy napját. Ha belegondolunk abba, hogy a menyasszonyi ruhák 80  százaléka Kínában készül, ami a vírus kiindulási helyeként elsőként hirdetett határlezárást és kijárási tilalmat, rögtön rájövünk, hogy a COVID-19 már a járvány terjedésének legelején megtámadta az esküvők egyik központi elemét, a hófehér esküvői ruhát. De lássuk csak, hogy még milyen változásokat hozott az jegyespárok életébe és az esküvők lebonyolításába a vírus.

 

 

• Mivel a legtöbb országban még mindig törvények írják elő a rendezvények maximális létszámát, az esküvők vendéglistája jelentősen lerövidült. 
• A vendéglisták csökkenésének hátterében nemcsak a kormányzati korlátozások álltak, hanem a rendelkezésre álló pénzügyi források csökkenése is. 
• Sokan inkább úgy döntöttek, hogy törlik az esküvőjüket, és majd csak akkor tartják meg, ha már korlátozások nélkül, szabadon ünnepelhetnek, ezáltal a jegyességek ideje sokkal hosszabb lett. 
• A rövidebb vendéglistának és a csökkentett pénzügyi forrásoknak köszönhetően egyszerűbbé vált a nagy nap megszervezése, ami a menyasszony és a vőlegény életét jelentős mértékben megkönnyíti.
• Ahogy egyre több esküvőnek eltolódik az időpontja, úgy lesznek egyre hosszabbak a foglalható időpontok várólistái. 

 

Cupido projekt, zoom és online szertartás - a karanténba zárt esküvők alternatívái

Voltak olyanok, akik minden korlátozás, vírus és recesszió ellenére úgy döntöttek, hogy ha a világ a feje tetejére áll, akkor is megtartják az esküvőjüket. Jó pár lehetőség közül tudtak választani:

Ázsiában a mai napig nagy népszerűségnek örvend az indiai Shaadi.com társkereső oldal, ami a vírus hatására kiterjesztette a szolgáltatásait, és már online esküvői ceremóniák lebonyolítását is vállalja. Az online platform segítségével a 300 fős ceremónián kívül ezreket elérő élő közvetítést is kérhet a pár. 

New York kormányzója, Andrew Cuomo még áprilisban bevezette az úgynevezett Cupido Programot, ami lehetővé tette a szerelmespároknak, hogy online tartsák meg a polgári szertartást. Azóta a new yorki anyakönyvvezetők hetente több száz Zoom esküvőt tartanak. A Cupido projekt olyannyira népszerű lett a jegyespárok körében, hogy a szeptemberig elérhető időpontok szinte pár nap alatt elfogytak.  

 

Mi várható a vírus után?

Az esküvők jövője még nagyon bizonytalan, és nem tudni, hogy mikor lesz minden a régi. Lauren Kay, a Knot esküvői oldal főszerkesztője szerint amint megszűnnek a korlátozások, az esküvők az első rendezvények között lesznek, amiket újra elkezdenek megtartani. Ezt kiválóan igazolja a tapasztalat, hogy azokban az országokban, ahol már feloldották a korlátozásokat, a jegyespárok szinte rögtön megostromolták az anyakönyvi hivatalokat és az esküvőszervezőket. Például Kínában is ez történt, ahol május 20-án a kínai Valentin-napon több mint 200.000 házasságot kötöttek, és ahol a júniusi esküvők száma 47 százalékkal meghaladta az előző évit.

Az biztos, hogy a jegyespároknak türelmesnek és kitartónak kell lenniük, és soha nem szabad elfelejteniük, hogy:

 

Ha a szeretetet tényleg érzed, 

és minden pillanatát megéled,

az idő csak úgy tovaszáll,

 s az esküvőd is rád talál.

 

Képek: Pixabay, Pexels

 

Cikk megjelent: Közgazdász Online

Ha a politikai kampányok során használt meggyőzéstechnikai kutatások, fogások töredékét beépítenénk a klímaválság kommunikációjába, akkor talán nem fogyna el évente több, mint 300 millió tonna műanyag, nem égne a Föld, és nem kellene félnünk, hogy a gyerekeink milyen bolygóra fognak születni. Mik a legjobb befolyásolástechnikai eszközök? Hogyan tudnak segíteni a klímaválság megakadályozásában? És milyen szerepe van a felnőttek edukálásának a Föld megmentésében? Ezekről a kérdésekről kérdeztük Dr. Újszászi Bogár Lászlót, meggyőzés- és befolyásolástechnikai kutatót. 

Mi a klímaválsággal kapcsolatban a legnagyobb probléma?

A nem megfelelő kommunikáció. A legnagyobb probléma, hogy nem vesszük figyelembe azokat a szempontokat, ahogyan az emberi agy ilyen szélsőséges jelenségek kapcsán működik, hanem a legtöbb esetben csak ontjuk a statisztikákat. Csak ezek használata meggyőzéstechnikai szempontból általában nem célravezető. Megjegyzem, hogy a koronavírusnál is ugyanez a probléma. A halálozások száma nem ad olyan érzelmi reakciót, mint egy személyes történet, ami az emberek szívéhez szól. Pedig az emberek érzelmi alapon döntenek.

Milyen befolyásolási technikákat lehetne alkalmazni a fenntarthatóság kérdésében?

A nulladik lépés, hogy nem szabad hergelni az ellentétes csoportot. Nem jó stratégia olyanok címkézni az ellentétes tábort, hogy sötétzöldek, anti-környezetvédők, az emberek, akik romba döntik a világot. Inkább a másik oldalról közelítsük meg a problémát, és hangsúlyozzuk azt, hogy a mi ideológiánk miért jó. 

1. Az egyik legfontosabb, hogy mindig a célközönséghez kell alkalmazkodni. Nem lehet ugyanazzal az üzenettel megcélozni a 70 év feletti nagymamát, mint a 19 éves egyetemistát. Az adott célcsoport pszichéjét tekintve kell kialakítani az üzenetet és kiválasztani a csatornákat. 

1. Statisztikák helyett személyes történeteket és érzelmi töltetű üzeneteket kell megfogalmazni. Az archoz társított üzenetek hamarabb veszik rá az embereket a cselekvésre, mint a száraz statisztikák, amiknél  az egyén nem érzi a személyes kötődést.

1. A legjobb befolyásolási technikák az egyszerűség elvét követik. Minél egyszerűbben és érthetőbben kell megfogalmazni az üzeneteket, lehetőleg érzelmi kötődéssel fűszerezve. Ilyen például egy olyan egyszerű, a mindennapokba könnyen beilleszthető változás. Legyen könnyen érthető és könnyen alkalmazható változtatás. A legegyszerűbb az, ha már meglévő szokáshoz társítunk egy apró változást.

1. Végül pedig átgondoltan kell kommunikálni. Például azt, hogy a klímaválság problémáját egy minőségi réteg fontosnak tartja. A koronavírus kapcsán is az egyik legrosszabb kommunikáció a maszkot nem viselő emberek számszerűsítése volt, hiszen ha megnézzük, a teljes lakosság töredéke tartozott ebbe a csoportba, a nagy számok hallatán pedig az emberek túlzottan felnagyították őket. 

Dr. Újszászi Bogár László a Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett mesterszakos diplomát. Doktori fokozatát az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola Retorika szakirányán szerezte summa cum laude minősítéssel. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetemen dolgozik vendégelőadóként. Az általa kidolgozott BDA komplex meggyőzéstechnikai rendszert már a Dubai University-n is tanítják. Az üzleti életben nagyvállalatoknak csinál cégreszabott meggyőzéstechnikai képzéseket és kutatások. Ügyfelei között van többek között a Caterpillar, a Lindab, Aegon, CIB Bank, DuPont, Tesco vagy a Konica Minolta. 

A fenntarthatóság témakörében a közös cél vagy a közös ellenség lehet erősebb?

Én nem feltétlenül választanám szét a kettőt, hiszen a kulcs mindkettőben benne van: az érzelmi hatás.

A közös ellenségnél érdemes megemlíteni az összeesküvés-elméleteket. Ezen elméletek ereje, hogy egy bonyolult kérdést egyetlen egyszerű válasszal magyaráznak meg, amiben lehetőleg egy embert vagy szervezetet tesznek felelőssé történésekért. Gondoljunk például magára a klímaválságra. Rengeteg faktora van, de számos összeesküvés-elméletet gyártó csoport csak az öko-fasisztákat, egy emberellenes csoportot lát mögötte, akik ki akarják irtani a Föld lakosságát.

Véleményem szerint mindkét eszköz (a közös cél és a közös ellenség) hasznos lehet, de a korábbi tapasztalatokra építve sajnos a közös ellenségkép sokszor jobban összekovácsolja a csapatot, mint a közös cél. 

Mi befolyásolja jobban az embereket a fenntarthatóság kérdésében:  közeli ismerősök vagy influenszerek?

Robert Cialdini említi meg a Hatás című könyvében a társadalmi bizonyíték befolyásolástechnikai alapelvet, ami azt mondja ki, hogy az emberi agy ösztönösen követi a tömeget. Olyannyira igaz ez, hogy Solomon Asch a Stanfordon végzett híres kísérletét megismételték modern fMRI vizsgálatokkal és azt igazolták, hogy a tömeget nem követő egyének agyának ugyanaz a része aktív mint a fájdalom érzete során is. Tehát az agyunk alapvetően bünteti, ha szembe akarunk menni a tömeggel. Kutatás 

A befolyásolás nagyban függ az adott célcsoporttól. Az influenszereket, a kommunikációs csatornát az adott célcsoport alapján kell megválasztani. Influenszerek, azaz véleményvezérek egyébként mindig is voltak, csak nem ilyen formában. Ha egy embert rá akarunk venni egy cselekvésre, akkor azt kell neki mutatni, hogy mind a közeli környezete, mind pedig azok az emberek, akikre felnéz, helyeslik azt a cselekvést. 

Ön szerint milyen szerepe van az oktatásnak a zöld életmódban?

A klímaválság kapcsán az egyik kulcsfontosságú elem az edukálás. Ez nemcsak a kisiskolásokra, tanulókra igaz, hanem a felnőttekre is. Úgy gondolom, hogy a zöld gondolkodásmódot minél hamarabb el kell ültetni a gyerekek fejében, de az edukálás ugyanolyan fontos a felnőtteknél is. Ha valaki nem tudja pontosan, hogy mi a probléma, hogyan tud ellene tenni és mi lesz az ő egyéni hozzájárulása a megoldáshoz, akkor nagy valószínűséggel nem is akar majd változtatni. 

Ön szerint hány éve van még hátra a Földnek?

Ez nagyon sok dologtól függ, ezért nem is szeretnék, és nem is tudok egy pontos évszámot mondani. Egyben biztos vagyok: ha abban bízunk, hogy az emberek megfelelő kommunikáció és környezetátalakítás nélkül fogják óvni a Földet, akkor biztos, hogy nincs sok hátra. Ebben nem szabad bíznunk! A hatásos kommunikáció lenne az egyetlen lehetőség, amivel valódi sikereket érhetnénk el.