Janovszki Zsolt karrierjében már olyan cégek is megfordultak, mint a Wizzair, az EGIS, az NN, a BOSCH és az E.ON. Ám mindeközben a rockzenei pályán is felfelé ível a karrierje, hiszen nemrég választották be a Wall Of Sleep zenekarba, mint basszusgitárost. Habár az agilitás és a rockzene első hallásra két teljesen eltérő világnak tűnik, talán mégis van összefüggés. A kezdetekről, a motivációról, a zenei és az üzleti karrier egyensúlyáról kérdeztük Zsoltot, a rockzenész agilis szakembert.

 Hogyan kerültél a zene világába?

Klasszikusan. Kölcsön gitár, saját gitár, haverokkal zenélés. 14 évesen a születésnapomon volt az első koncertem, rettenetes lehetett. A kezdeti években számos diákzenekarban gitároztam, énekeltem. Az első profibb zenekarom a Rushing Snails volt 17 éves koromban, itt már együtt zenéltem ma is jól ismert zenészekkel, Bátky Zoltánnal és Kékkői Zalánnal. BZ dobosként erősítette a zenekart, én az énekes voltam. Intenzíven képeztem az énekhangomat, aminek köszönhetően a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején profi énekesként dolgoztam, számos hanglemezen működtem közre. Ennek a korszaknak 2004-ben lett vége, mert el kellett döntenem azt, hogy dolgozni fogok, vagy énekelni.
Némileg váratlanul tíz éve újra elkezdtek keresni a korábbi rendezőim, volt is pár teltházas előadásom a Gödöllői Fiatal Művészekkel, de nyolc éve végleg hátraléptem egyet, és a basszusgitár felé fordultam. Azóta is szenvedélyesen nyúzom ezt a hangszert.
A sors keze, hogy a napokban Füleki Sanyiék bevettek a 21 éve alapított, méltán elismert Wall Of Sleep zenekarba, így most BZ-vel ugyanúgy együtt zenélünk, mint régen, csak megcseréltük a szerepeket. Én ma már a ritmus szekcióban hangoskodom, Ő pedig énekel.  

Milyen fellépéseid és sikereid voltak énekesként?

A legnagyszerűbb sikereimet egyértelműen a színházi szerepek és a rockoperák koncertszerű előadásai jelentették, de volt szerencsém élőben énekelni az M1 reggeli című műsorában, amikor még több, mint egy millió ember nézte reggelente ezt az adást. Döntős voltam az Év Hangja című műsorban a TV2-n, ami a Kifutó után és a Megasztár előtt volt a tévés tehetségkutató főműsoridőben futtatott formátuma. Amikor Sárospatakon a várnál 3500 ember várja hogy felcsendüljön Simon dala a Jézus Krisztus Szupersztárból, miközben a 90 fős stáb egy emberként dolgozik, hogy te sztár legyél… Felemelő, és nagyon felelősségteljes dolog. 

Miért hagytad ott az éneklést?

Amikor eldöntöttem, hogy nem a zenélésből fogok megélni, hátrébb kellett lépnem. Az éneklés nemcsak egy hobby vagy egyes esetekben munka, amire időt kell szánni, hanem egy életforma, amit vagy 100 százalékosan csinál az ember vagy sehogy. Ahogy korábban mondtam: ez felelősség. Felelős vagy az egész stábért, a színésztársaidért, meg persze a rendező is örül, ha a topon vagy. Mivel ezt a felelősséget nem lehet félvállról venni, ezért amikor komolyra fordult a szakmai karrierem, meghoztam a nehéz döntést, miszerint profi szinten abbahagyom az éneklést és teljes erővel a vállalkozásaimra fókuszálok. Hiszem azt, ahogy a zenélésben, a vállalkozásban is csak teljes szívvel és erőbedobással lehet igazi sikereket elérni. 

Hogyan indult az üzleti karriered, mikor léptél az agilitás mezejére?

A karrieremet egy szoftverfejlesztő cégnél kezdtem, mint térinformatikus mérnök. Egy nap az általam vezetett projektben az ügyféllel közösen egy komoly hiányosságot fedeztünk fel, ami meggátolta a projekt sikeres zárását. Akkor még nagyon a karrierem kezdetén voltam, a húszas éveimben és szentül meg voltam győződve, hogy a projekt tökéletesen meg van tervezve. A főnökeim is elhitték, a megrendelő is elhitte, ráadásul a magam szemszögéből teljesen igazat is mondtam. Tapasztalatlan voltam, bátor, innovatív, de egyben végtelenül naív is. Amikor rengeteg kísérletezés és átdolgozott éjszaka után előálltunk a megoldással, odafordultam az akkori legokosabb szoftverfejlesztő ismerősömhöz és megkérdeztem tőle, hogy hogyan lehet örökre elkerülni azt, hogy mégegyszer ilyen bizonytalan helyzet alakuljon ki. Erre ő azt felelte, hogy a megoldás az agilis követelményspecifikáció. Azt nem tudtam, hogy mi fán terem az agilis követelményspecifikáció, azt viszont igen, hogy mindegy, én meg akarom tanulni. Szó szót követetett, megalapítottuk az agilitás.hu-t. Mindez 2006-ban volt, immár 16 éve. Azóta több tucat céget transzformáltam, rengeteg agilis projektben adtam tanácsokat, és jó néhány száz embert képeztem az agilis gondolkodásra. Mitagadás: véremmé vált az agilitás és vele együtt az értékvezérelt gondolkodás. 

Mikor alapítottad a mostani cégedet és mi ennek a háttértörténete?

Alapítótársammal, Rolanddal 2019-ben léptünk először kapcsolatba. Roland akkor az egyik legnagyobb hazai közműcégnek, az E.ON-nak volt a transzformációs vezetője, amikor egyik nap ráírtam Linkedin-en és egy jó hosszú monológban összefoglaltam, hogy szerintem mit nem csinálnak jól a projektekben. Rolanddal ekkor már látásból ismertük egymást, de még soha nem beszélgettünk személyesen. Egy hét múlva egymással szemben ültünk és egy egy órás kávézás után rájöttünk, hogy az alapértékeink olyan közel vannak egymáshoz, hogy kikerülhetetlen volt a találkozásunk. Azért tudunk együttműködni ilyen jól, mert olyanok vagyunk, mint a jin és jang. Én vagyok a kockázatkereső, aki bármit be mer vállalni, míg Roland hozza azt a kommunikációs képességet, mellyel a nagyvállalatok felsővezetőit meg lehet győzni, hogy az egyetlen esélyük az igazi versenyképességre, az az agilitásra való átállás. 2020-ban megalapítottuk a RI Consultingot, amiben ma már több, mint 30 szakember dolgozik. 

Manapság nagyon sokan hallottak már az agilis szervezeti és üzleti kultúráról, de gyakran nem tudják, hogy mit is jelent pontosan. Számodra mit jelent az agilis módszertan?

Az agilis módszertan nagyon egyszerűen fogalmazva három dolgot ad: az egyszerűsítés módszerével csökkenti az átfutási időt, így növeli a profitot, megteremti a gyorsabb reagálás képességét, és boldoggá teszi a munkavállalókat a belső motiváció felszabadításával, legyen szó nagyvállalatról vagy egy éppen induló startupról. És legyünk őszinték: a mai világban ezeknél az értékeknél nincsen fontosabb. Egy vállalatnak ma már úgy kell a környezet változásaira reagálni, hogy ezt a gyorsan és munkavállalóbarátan tegye. Ezzel az értékalapú hozzáállással volt olyan projekt, ahol a tervezett két éves projektidőt kilenc hónapra redukáltuk, ami egy nagyon erős piaci pozíciót és versenyelőnyt adott a cégnek. Ez az eredmény pontosan leírja az agilitás lényegét, hiszen az agilis akkor sikeres, ha sikerül sokkal jobbat kihozni a projektből, és magunkból, mint amit el tudunk képzelni. Nekem már húsz éve minden projektben ez a célom, az elmúlt 16 évben pedig meg is tanultam, hogy hogyan kell mindezt elérni..

Ez kicsit összefügg a mostani zenészi pályáddal is, ami egy elég erős fordulatot vett nem? 

Abszolút! Amikor megtudtam, hogy a Wall Of Sleep zenekar, ahol a BZ is énekel basszusgitárost keres rögtön az jutott eszembe, hogy ez a egy csodálatos lehetőség arra, hogy a saját magánéletemben is megéljem az agilitást. Amikor nyolc éve elkezdtem basszusgitározni a zenésztársaim, akik már akkor is ismertek, amikor énekesként léptem fel sosem tekintettek rám igazi basszusgitárosként, csupán egy olyan énekes voltam nekik, aki hobbyból elkezdett gitározni. Viszont nekem ez a “hobby”, mivel komolyan gondoltam, nagyon kemény munkát jelentett minden nap több órás gyakorlásokkal a teljes kimerülésig. A meghallgatáson pedig igazi kihívás elé állítottak, hiszen Ozzy Osbourne Bark at the Moon dalát kellett eljátszani, amibe tapasztalt zenészeknek is néha beletörik a bicskája. Végül többek között ezt a dalt is olyan minőségben sikerült eljátszanom, hogy a jövőben már a zenekar új basszusgitárosaként állhatok a színpadon. Ez az eredmény csak megerősített abban, hogy ha hagyjuk, hogy a vágyaink vezessenek minket, nem hagyjuk befolyásolni magunkat a negatív hangoktól, és nem csak szeretnénk, hanem akarunk is valamit elérni, az menni fog. Lehetünk akárhol, akárhány évesek, akármilyen nézetekkel ha egészség van, elég szorgalmasak és kitartóak vagyunk, akkor a vágyaink be fognak teljesülni és minden úgy fog történni, ahogy történnie kell. 

Hogyan fogod összeegyeztetni a zenélést és az üzleti karrieredet?

A RI Consultingban egy olyan profi csapatot építünk, ahol a kollégák elkötelezettsége lehetővé teszi, hogy megtaláljam az egyensúlyt a két életem között, miközben a családomra és egyéb elfoglaltságokra is jut időm. Jelenleg úgy érzem, hogy a zenei karrieremben az a legfőbb célom, hogy minden koncert után, beleértve az április 8-ait is, ami a Robotban lesz, az énekes úgy jöjjön le a színpadról, hogy elégedett legyen azzal, hogy én voltam a basszusgitáros. Az üzleti karrieremben a céljaim változatlanok: boldogabb és elégedettebb munkavállalókat szeretnék. Mindez természetesen az ügyfeleimre és a RI tágabb közösségének gerincét adó kollégáimra is vontakozik.